Magas vérnyomás és katekolaminok, Mellékvesevelő - Phaeochromocytoma tünetek, diagnózis, kezelés


A neuroendokrin daganatok biokémiai markerei Egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a CgA alapvetően szükséges a granulumok bioszintéziséhez, az intracelluláris kompartmenalizációhoz, valamint a hormonok és neuropeptidek termelődéséhez.

magas vérnyomás-ellenőrzés

Feltehetőleg a mellékvese velőállománya a keringő CgA fő forrása. Ezzel szemben a perifériás szövetekben az adrenerg idegvégződések és a neuroendokrin sejtek termelik a CgA-t. A CgA-expresszió szabályozásában részt vevő faktorokat még csak részleteiben ismerjük. Bár a CgA endokrin szerepe egyelőre még tisztázásra vár, proteolitikus fragmentumai sokféle szabályozó hatást fejtenek ki a kardiovaszkuláris, endokrin és immunrendszerre.

Az összes ismert proteolitikus peptid közül kizárólag a katesztatinról közölték, hogy klasszikus receptortípus útján, nevezetesen a perifériás neuronális és neuroendokrin sejtek által expresszált nikotin-acetilkolin receptoron keresztül fejti ki a hatását.

A többi peptid és CgA aktivitását szabályozó molekulák és mechanizmusok még feltárásra várnak.

A mellékvesevelő-daganat (phaeochromocytoma) tünetei

Az összefoglalt közlemény a CgA és fragmentumainak sokrétű hatásait tekinti át a szívre és a keringési rendszerre egészséges személyeknél és kóros állapotokban.

A később egy- és kétpetéjű ikreknél elvégzett vizsgálatok igen nagy genetikai változatosságra és erős öröklődő jellegre mutattak rá a CgA-plazmaszinteket illetően.

a magas vérnyomás és annak kezelése nem hagyományos módszerekkel

A vérnyomás-szabályozás szempontjából bonyolult kapcsolat áll fenn magas vérnyomás és katekolaminok CgA és a katekolamin-felszabadulás között.

Azt találták, hogy CgA-hiányos egereknél magas vérnyomás alakult ki, szemben a vad típusú állatokkal, ami ellentmondani látszik a korábbi megfigyeléseknek.

Hatása[ szerkesztés ] Az adrenalin a mellékvese velőállományában termelődik fizikai megterhelés vagy stressz hatására. Ez a szimpatomimetikus amin egyaránt stimulálja a β1- β2- és α-adrenerg receptorokatezért hatása a célszerveken összetett. Az adrenalin az α1-receptorok izgatása révén legerősebben a bél - a lép - a vese - és a bőr ereket szűkíti.

A nyilvánvaló ellentmondás magyarázata a CgA-fragmentumok proteánaktivitásában keresendő. Egy as vizsgálatban a bovin CgA fragmentációját és az acetilkolin-stimulált adrenális medulláris kromaffin sejtek kondicionálását követően először figyelték meg azt, hogy a CgA-eredetű peptidek képesek gátolni a katekolamin felszabadulását.

A katesztatin a nikotin-acetilkolin receptorhoz kötődve fejti ki hatását, és hatása nem kompetitív. CgA-hiányos egereknél a vérnyomás-emelkedés katesztatin exogén adásával a visszájára fordítható. Azt is megfigyelték, hogy hipertóniás betegeknél, illetve a magas vérnyomás szempontjából fokozott genetikai kockázattal rendelkezőknél alacsonyabb katesztatinszintek mérhetők, mint egészséges kontrollszemélyeknél, és ugyancsak csökkent a katesztatin szintje végstádiumú vesebetegségben szenvedő hipertóniás betegeknél is.

magas vérnyomás vagy mikrotörés

Egyelőre nem tisztázott, hogy ez a szervi károsodás hatása vagy a hipertenzív mi segít a magas vérnyomás felülvizsgálatában oka inkább. Emellett a katesztatin erőteljes értágító hatással bír azáltal, hogy fokozza a hisztamin szekrécióját, melynek hátterében talán a hízósejtek stimulációja állhat.

A mellékvesevelő-daganat (phaeochromocytoma) tünetei

A vazosztatin vazosztatin-1 és vazosztatin-2 a CgA N-terminális fragmentuma, mely az értónus befolyásolása révén szabályozza a vérnyomást. E hatás független az endotélium jelenlététől, magas vérnyomás és katekolaminok a vénákban az extracelluláris kalciumszint függvénye.

A későbbi kutatások azt igazolták, hogy ezek a molekulák az endotelin által létrehozott erőteljes vazokonstrikció gátlása révén hatnak.

A fentieket egybevetve, a vizsgálatok a CgA szerepét igazolták az artériás vérnyomás szabályozásában. E hatás a katekolamin-szekrécióra kifejtett közvetlen kontroll révén valósul meg, emellett szerepet játszanak benne fragmenumainak, a katesztatinnak, valamint a vazosztatinnek és nek a hatásai is, melyek a szolubilis faktorok felszabadulását befolyásolják és szabályozzák az érfalak tónusát.

Adrenalin – Wikipédia

Szerepe a szekunder artériás hipertenzió diagnosztikájában Felmerült, hogy a CgA alkalmas lehet a phaeochromocytoma jelenlétének igazolására a szekunder artériás hipertenzió elkülönítő diagnosztikájában. Ezen belül is különösen jelentős, hogy a katekolaminmérés alternatívája lehet, mivel a CgA vérszintjét nem befolyásolják a phaeochromocytoma terápiájában széles körben használt gyógyszerek, köztük a vérnyomáscsökkentők.

Mellékvesevelő betegségei Létrehozva: A mellékvesevelő adrenalint, noradrenalint és dopamint termel.

Szenzitivitása viszonylag magas 86 százalékde egyelőre nem egyértelmű, hogy a klinikai gyakorlatban is alkalmazható diagnosztikai eszköz lehet-e. A legnagyobb korlátot az jelenti, hogy a CgA-t a vese választja ki, így a vesefunkció már viszonylag kismértékű csökkenése is jelentősen megemelheti a CgA szérumkoncentrációját.

Mindezek miatt phaeochromocytoma eseteiben a CgA-mérés specificitása nem kielégítő. A CgA-val kapcsolatos másik aggodalom, hogy mennyiben alkalmas a phaeochromocytoma benignus és malignus formájának elkülönítésére.

Magasvérnyomás-betegség tünetei és kezelése - HáziPatika

Egy vizsgálat szerint a CgA-szintek progresszív módon emelkednek az egészséges személyektől a benignus phaeochromocytomán keresztül a malignus phaeochromocytomáig. A benignus és malignus formák között jelentős különbségek mutathatók ki a CgA-szinteket illetően. Azt is megfigyelték, hogy a nagyobb phaeochromocytomák — és ezen belül is különösen a necrosist tartalmazó, illetve a tokot áttörő vagy az érbe terjedő daganatok — nagyobb mennyiségben termelnek katekolaminokat, de nem CgA-t. Úgy tűnik, hogy a CgA nem nyújt újabb adalékot a phaeochromoctoma malignus viselkedésének előrejelzéséhez.

Az endotélium integritása és az érrendszeri gyulladás Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél összefüggést találtak a TNF-alfa által mediált gyulladás és a CgA-szekréció között. Jelenleg egyre több bizonyítékunk van arra, hogy a CgA szerepet játszik a gyulladásos endotélium védelmében. Krónikus érgyulladással járó reumatológiai kórképekben magas CgA-plazmaszintek mérhetők, szemben az életkor és nem szerint megegyező összetételű kontrollcsoporttal.

Mellékvesevelő betegségei

Érdekes megfigyelés, hogy extraartikuláris manifesztációk jelenlétében extrém módon magasabb szintek állnak fenn, mint az ízületekre lokalizálódó kórformákban. Előbbi esetekben még a neuroendokrin malignitások eseteiben mérhető értékeknél is magasabb szintek tapasztalhatók.

A rheumatoid arthritis extraartikuláris manifesztációiban igazoltan nagyobb a kardiovaszkuláris események okozta halálozás aránya, melynek hátterében feltehetőleg a tartósan fennálló szisztémás érrendszeri gyulladás áll. Ezen kívül szignifikánsan magasabb CgA-szintek jellemzik a temporalis arteritist, mely a krónikus autoimmun vasculitisek jellegzetes típusának tekinthető — és ezen belül is a hagyományos kezelésre nem reagáló esetekben észlelhetők a legmagasabb szintek.

a magas vérnyomású só ártalma

A rheumatoid arthritisre és a tempotalis arteritisre egyaránt igaz, hogy a keringő CgA-szintek nem korrelálnak sem az akutfázis-reaktánsokkal köztük a C-reaktív proteinnelsem a betegség aktivitását jelző validált klinikai pontszámokkal.

A fenti megállapítások összességében alátámasztják azt az elképzelést, hogy a keringő CgA szintje független a szöveti gyulladás mértékétől és összességében a betegség aktivitásától, illetve hogy az emelkedett CgA-szint nem a perifériás szövetekből származik.

Magasvérnyomás-betegség tünetei és kezelése

Úgy tűnik, hogy a keringő CgA diffúz endoteliális gyulladást jelez még akkor is, amikor a széles körben alkalmazott klinikai pontrendszerek alapján úgy látszik, hogy a betegség egyensúlyban van. Nagy kontrollos vizsgálatok szükségesek annak meghatározására, hogy a CgA-mérés milyen szerepet játszhat az érrendszeri szövődmények előrejelzésében rheumatoid arthritisben és temporalis arteritisben, függetlenül a betegség általános klinikai aktivitásától.

Fáklya Mónika, gyermekgyógyász, endokrinológus A phaeochromocytoma ejtsd: feokromocitóma a katekolamintermelő mellékvesevelő daganatának a neve.

Összefoglalva, a vizsgálatok és a korábbi megfigyelések alátámasztják azt a hipotézist, mely szerint a CgA szisztematikusan nagyobb mennyiségben termelődik krónikus gyulladásos állapotokban és protektív hatást fejt ki a gyulladt endotéliumra, ezzel megelőzve az érkárosodáshoz vezető fokozott aktivitást.

Összefoglalás A CgA-t főként az adrenerg és neuroendokrin sejtek termelik. Felszabadulását követően több proteolitikus fragmentummá alakul, melyek egyidejűleg játszanak szerepet a vérnyomás és a szívműködés szabályozásában.

A CgA-val foglalkozó korábbi vizsgálatok izgalmas betekintést engedtek e kórállapotok molekuláris alapjaiba, emellett a molekula értékesnek bizonyult a klinikai gyakorlatban is azáltal, hogy alkalmas lehet a magas vérnyomás kockázatának jelzésére és előrejelzésére, a kardiális diszfunkció mértékének felmérésére, illetve krónikus gyulladással járó kórállapotokban a krónikus vaszkuláris gyulladás megítélésére.

Ezen túlmenően a primer és szekunder hipertóniával kapcsolatos epidemiológiai vizsgálatok azt jelezték, hogy ilyen esetekben a CgA-szint — és ezzel együtt a mellékvese velőállományában raktározott katekolaminok mennyisége — csökkent a kontrollokhoz képest. A fenti adatok ígéretesek abból a szempontból, hogy a katesztatin magas vérnyomás és katekolaminok lehet a szisztémás artériás hipertenzió terápiájában, legalábbis azokban az esetekben, amikor a keringő katekolaminok szintje emelkedett.